Életem első blogja, kicsit remeg a kezem. Egyébként meg mindig is izgulós típus voltam. A kövirózsákban az a jó, hogy a szaporításuk és tartásuk nem egy stresszes meló.

"Jahjajj, hát ezzel meg mi van? Virágzik, appám!" Meg néha egy-kettő kirohad (mert én ügyes vagyok, és nálam a sok ezerből csak ennyi rohad ki). De a kövirózsa-rothadás az már aztán tényleg a stresszjéghegy csúcsa. Illetve még egy van (ez egy kétcsúcsú jéghegy, na): a csiga. Úristen, ezt megrágta egy meztelencsiga!

Ez egy ilyen kemény élet.

Jovibarba sobolifera

Szóval kövirózsát tartani hálás feladat. Afféle slow életformába illeszthető, bár nem vagyok ilyen életmód-rasszista-fétispista, igyekszem mindenből mértékkel meríteni (Hmmm, ez egy klassz alliteráció volt, ügyes vagy, Gabika!).

Ja, hogy rá kéne térni a blog témájára?

Mondom, hogy az első blogom, az első blogbejegyzésem, még tapasztalatlan vagyok. Egyébként meg kuss, ez az én blogom. (Tetszik ez a higgadt diktátoros hangnem... Lehet megtartom.)

Sempervivum Commander Hay - ma még ritkaság a hazai kertészetekben

Na nézzük.

Miért indít az ember fia blogot?

Egy: Mert baromira ráér. 

Hát ez nincs így, de persze egy kis plusz időt mindig be kell tudni szorítani. Meg ide kívánkozik még a mondat, amit ha valakitől hallok, szívem szerint kapásból vágnám pofán: Az embernek arra van ideje, amire akarja.

Kettő: Mert valami célja van vele.

Cél, na az van. Mindig is sok célom volt. De kicsit furán, nagyon sokáig nem igazán fogalmaztam meg magamnak, mit is akarok, csak úgy nagyjából volt meg a körvonal, én meg csináltam, tepertem ezerrel, aztán valami kisült belőle. Általában azért haladtam. Eljutottam valahonnan valahová. És mikor 'valahová'-ban voltam, rögtön láttam, hogy na bassz, ez megint csak valaminek az eleje. Egy ideje már sokkal céltudatosabb vagyok, sőt, jó, kimondom: céltudatos vagyok. Á ez a rész unalmas, ugorjunk. 

Szóval a cél: Most megint homályos egy kicsit, de valahová biztos el fogok jutni vele. Vagy csak meg akarlak vezetni benneteket, és még ne árulom el, haha.

Három: Önmagam szórakoztatása.

Gimiben éjszakánként szappanoperát írtam spirálfüzetekbe az osztálytársaim főszereplésével. Már csak egy szereplő nevére emlékszem, Carlos Santos Los Domestos úrra. Baromi gáz. Egyszer megtaláltam a füzeteket és beleolvastam, kidobtam az egészet vagy elégettem. Szerintem mindenki aki ír valamit, az magát is szórakoztatja vele. Valakinek hobbi, valakinek hivatás.

Négy: Ismeretterjesztés, tájékoztatás, a megszerzett "tudás" átadása embertársainknak

Ehh, milyen unalmas, karótnyelt pöcs tudok lenni, ha akarok. És akarok.

Persze, az ismeretterjesztés fontos. Vegyem ezt komolyan.

Öt: Mikor úgy érzed, kell valami új. Valami plusz. Kell a sikerélmény, hogy igen, ezt elkezdted, és megcsináltad. Egy cikk az ilyen. És ha ez rendszeres lesz, akkor tutituti a dolog. Remélem kitartok.

Sempervivum Feldmaier

És akkor a nagy kérdés:

Mi a fityfenét lehet blogolni a kövirózsáról? Egyetlen növényről? Egy ilyen kis töppedt gazról?

Lehet. Sokat. Majd meglátjátok.

Tehát, összefoglalva a nagyérdeműnek:

Ezen a blogon a kövirózsák ezernyi arcát, színét-szagát fogom bemutatni, sok marhasággal megspékelve, ami általában ömlik belőlem. Ebben az a jó, hogy elég a képeket nézegetni (szemcukor, ez most nagyon megy a fb-on), de ha nagyon rosszat akarsz magadnak, akkor elolvasod a sok hülyeséget is ami épp eszembe jut, és amit le fogok íri a képek közé helykitöltés gyanánt. Kitartás!

 Sempervivum Granat

 A képek illusztrációk. A saját kertemből.